Wigner Jenő Pál a kvantumelmélet úttörőjeként vehetett át Nobel-díjat

Wigner Jenő Pál (angolul Eugene Paul Wigner) a 20. század egyik legjelentősebb fizikusa volt. Kiemelkedő szerepet játszott a kvantummechanika matematikai megalapozásában és az atomenergia békés célú hasznosításának előmozdításában.

Munkásságát 1963-ban Nobel-díjjal ismerték el az atommagok és az elemi részecskék elméleti kutatásáért - különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezésére és alkalmazására.

Wigner Jenő 1902. november 17-én született Budapesten, jómódú zsidó polgári családban. Már fiatalon kitűnt matematikai és természettudományos tehetségével.

Középiskolai tanulmányait a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, ahol kortársa volt többek között Neumann János is. Később a berlini Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, ahol olyan kiváló tudósok tanították, mint Albert Einstein vagy Max Planck.

Wigner az 1920-as és 1930-as években vált a kvantummechanika egyik úttörőjévé. Legjelentősebb hozzájárulása a szimmetriaelvek és csoportelméleti módszerek bevezetése volt a kvantumfizikába, ami forradalmasította a részecskefizikáról és az atommag szerkezetéről alkotott tudásunkat.

 

Ő volt az első, aki rendszerezetten alkalmazta a Lie-csoportokat a fizikai rendszerek leírására, ezzel lehetővé téve a kvantummechanikai törvények megfogalmazását matematikai eleganciával. A Wigner-féle eloszlás és a Wigner-sejtés (a kvantumkáosz elméletében) szintén az ő nevéhez fűződik.

A második világháború alatt a kiváló tudós az Egyesült Államokba emigrált, ahol kulcsszerepet játszott a Manhattan-tervben – vagyis az első atombomba kifejlesztésében. Ugyanakkor már korán hangsúlyozta az atomenergia békés felhasználásának lehetőségeit, például az atomreaktorok fejlesztését.

1963-ban Wigner Jenő elnyerte a fizikai Nobel-díjat, amelyet megosztva kapott Maria Goeppert-Mayerrel és J. Hans D. Jensennel. Díjazásakor külön kiemelték a szimmetriák és matematikai elvek szerepét a fizikai törvények megértésében.

Wigner nemcsak kiváló fizikus, hanem filozófiai gondolkodó is volt. Híres esszéje, A matematika ésszerű hatékonysága a természettudományokban mélyreható kérdéseket vetett fel a matematika és a valóság kapcsolatáról, s máig idézett írás a tudományfilozófiában.

Wigner Jenő 1995. január 1-jén hunyt el az Egyesült Államokban, Princeton-ban. Életműve óriási hatást gyakorolt a modern fizikára, nevét számos tudományos fogalom, iskola és intézmény őrzi világszerte.

Magyarországon több iskola és utca felvette a nevét, s emlékét őrzi a Wigner Fizikai Kutatóközpont is, amely a hazai elméleti és alkalmazott fizika egyik legfontosabb intézménye.

B.A.