A radioaktív nyomjelzés úttörője: Hevesy György Nobel-díjas magyar kémikus
Hevesy György kémikus a 20. század egyik legjelentősebb magyar tudósa, aki a radioaktív nyomjelzés úttörőjeként kapta meg a Nobel-díjat. A rangos elismerést elnyert kiválóságainkat sorozatban mutatjuk be.
Hevesy György, a 20. század egyik legjelentősebb magyar tudósa 1943-ban nyerte el a kémiai Nobel-díjat, mégpedig a radioaktív izotópok nyomjelzőként történő alkalmazásáért a kémiai folyamatok kutatásában.
Munkássága nemcsak a modern kémia fejlődését alapozta meg - az orvosi diagnosztikában és a biológiában is forradalmi újításokat hozott.
Korai élete és tanulmányai
Hevesy György – angolosan írva George de Hevesy - 1885. augusztus 1-jén született Budapesten, előkelő zsidó családban.
Felsőfokú tanulmányait Németországban, a berlini és a freiburgi egyetemeken végezte, majd a híres fizikus, Ernest Rutherford mellett dolgozott Manchesterben. Már ekkor a radioaktivitás felé fordult az érdeklődése, s olyan korszakalkotó tudósokkal állt kapcsolatban, mint például a koppenhágai Niels Bohr.
A radioaktív nyomjelzés módszere
Hevesy György legnagyobb tudományos hozzájárulása a radioaktív nyomjelzés (tracer technika) kidolgozása volt.
A radioaktív nyomjelzés úttörője: Hevesy György Nobel-díjas magyar kémikus
Ez a módszer tette lehetővé, hogy az anyagok mozgását és reakcióit nyomon lehessen követni anélkül, hogy megváltoztatnák azok kémiai tulajdonságait. Ehhez a magyar tudós mesterségesen előállított radioaktív izotópokat alkalmazott, amelyek sugárzásuk révén könnyen kimutathatók.
A technika rendkívül hasznosnak bizonyult a biokémiában, például a növények tápanyagfelvételének vagy a gyógyszerek szervezeten belüli eloszlásának vizsgálatában.
Hevesy módszerét ma is széleskörben alkalmazzák a nukleáris orvosi diagnosztikában (például PET-vizsgálatok), valamint az iparban és a környezetvédelemben.
Nobel-díj és a későbbi évek
Hevesy György 1943-ban, a második világháború idején Dániában dolgozott, ahol a náci megszállás alatt nemcsak tudományos munkát végzett, hanem bátorságát is bebizonyította: híres az eset, hogy Max von Laue és James Franck Nobel-érmét királyvízben rejtette el - a nemesfémeket oldó savkeverékben -, lényegében palackozta azokat, hogy ne kerüljenek a németek kezébe.
A Nobel-bizottság az 1943-as neki ítélte oda a kémiai díjat, elismerve ezzel a nyomjelzési módszer tudományos jelentőségét. A díjat a háborús körülmények miatt csak 1944-ben vehette át.
Öröksége
Hevesy György 1966-ban hunyt el Freiburgban, életműve azonban máig hatással van a természettudományokra. Emlékét több díj és intézmény is őrzi világszerte – Magyarországon a Hevesy György nevét kémiai doktori iskola viseli és a róla elnevezett emlékérmek is tanúsítják tudományos örökségét.
B.A.
