A Gulyásleves bekerült a Nemzeti Értéktárba

A Gulyásleves bekerült a Nemzeti Értéktárba
Összetevői már Hungarikumnak számítanak, ám mindeddig a Gulyásleves nem került be a Nemzeti Értéktárba. Prohászka Béla, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségének alelnöke elárulta, mivel érdemelte ki a lehetőséget a híres magyar étel.
Ahhoz, hogy valami Hungarikummá válhasson, előbb a Megyei-, majd a Nemzeti Értéktárba kell bekerülnie. Noha a messzeföldön híres magyar Gulyásleves hozzávalói közül a szürkemarha, a fokhagyma, az őrölt szegedi fűszerpaprika és a makói vöröshagyma is megkapta már a Hungarikum címet, maga a leves még nem vált azzá.

Nem kérdés: a Gulyáslevesnek is ott a helye a Hungarikumok között, ám mindeddig nem nyerte el erre a lehetőséget. Ehhez azonban először a Magyar Nemzeti Értéktárba kell bekerülnie.

Prohászka Béla, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségének alelnöke elárulta, mi minden indokolta, hogy nemzeti kincsünk immár az értéktár része legyen.
 
Hamarosan a Gulyásleves is Hungarikum lehet
Hamarosan a Gulyásleves is Hungarikum lehet

A Gulyásleves már az Osztrák-Magyar Monarchia idején hódító útra indult. A kiváltságait féltő magyar nemesség ugyanis nemcsak a magyar nyelvet és ruhát igyekezett védeni, hanem az Alföldről származó pásztorételt is, mely a katonák és az utazók révén már igen ismert volt.

Színmagyar ételnek tartották, hiszen a Nagykunságról, Hortobágyról és peremvidékéről származott, az „elnémetesedés” kevésbé fenyegette az ország ezen részét.

Nemesek asztalán nemigen lehetett látni ilyet, ezért is lett jellegzetes magyar ételnek kikiáltva a pásztorételként ismert Gulyásleves – melynek nevét egyébként már 1794-ben említette egy utazó gróf.

A gulyás szó az 1800-as években került be a szótárba, 1810-ben már a receptkönyvekben is felbukkant. Tíz évvel később a vendéglők étlapján is meg lehetett találni – mondta el Prohászka Béla.

Az 1830-as évekre már lakodalmas ételként is fogyasztották a Gulyáslevest, különös módon éppen az ország azon részein, ahol nem volt „őshonos” ez az étel. Ám népszerűsége miatt az 1840-es esztendőkben a német falvakat is elérte Tolna megyében, s itt ünnepi éteknek számított.

Prohászka Béla kiemelte, hogy a magyar Gulyáslevest a világon mindenütt ismerik. Karakteres ízvilága és perzselő, vörös színe is sokat tett ezért. Kiváló minőségű alapanyagokból készül, s mostanra szinte minden összetevője Hungarikum.

Itt az ideje, hogy maga a Gulyásleves is azzá váljon.

B.A.